Kavicsrajz értékelő

Kedves látogató!

A mai napon kiértékeljük a kavicsrajzot, amelyet a pontról készült bejegyzés alapján készítettél. Az értékelést és a rajzolás folyamatát az általam készített kavicsrajz lefotózott változatainak segítségével szemléltetem.

Az alábbi képek jólnevelt modellünkről, Kavicskáról készültek (... mert pontok tízezreiből készült rajz modellje nem lehet akárki...), aki türlmesen végig ülte azt a 3-4 órát, ami alatt mi apró grafitpontokból megformáztuk térbeli alakját a papír 2 dimenziós síkján.

A kavicsrajzolás folyamata a kezdeti fázisoktól a végső finomításokig
egyetlen B-s ceruzával készült rajzok

A saját rajzodat próbáld összehasonlítani a fenti fázisrajzokkal és részletessége alapján próbáld beilleszteni a sorba. Ha sikerült, akkor jöhet az értékelő:

1. Ha rajzod az első rajzhoz hasonlít legjobban:
Sikerült legyőznöd a vonaltól való függőséget.
Kialakult a bizalmad a ponttal szemben, mert sikerült meggyőzzön arról, hogy sok pont vonalat győz.
Megmozgattad a jobb oldali agyféltekédet, így sikerült meglásd a nagy formát és nem vesztél el az apró részletekben.
Rájöttél, hogy még több pont elfér a kavicson.
Végül önbizalmat nyertél arra, hogy a rajzot átbillentsd a következő fázisba azzal, hogy a minták körüli sötétebb részeket még több ponttal besötétítsd.

Meglátod a nagy formát

2. Ha rajzod leginkább a második rajzhoz hasonlít:
Kialakult a belső indíttatás és a kíváncsiság.
Most már odaadóbban rajzolod a pontokat.
Szorgosan pöttyözöl amíg szép egyenletesen besötétíted a sötétebb részeket.
A világosabb mintákat egyelőre nem piszkálod, mert félsz, hogy magadra vonod a pontok nagy seregének haragját.

Különbséget tudsz tenni a sötétebb és világos foltok között

Most már szendén lebeg a kavicsod a papír felszínén földöntúli dimenziónélküliségben mint egy rendhagyó alalkú robbantott torta grafikon és érzed, hogy még lehetne egy keveset tenni azért, hogy kavicsunk leszálljon a földre.
Morfondírozol, morfondírozol, tusakodsz, morzsolgatod a szakálad, rágcsálod a hajad végét vagy a ceruzát, tördeled a kezed, hallgatod a kint éneklő fekete rigókat, a verebek kedves csipogását, nézegeted a függönyre levetülő napfényt..hopp FÉNY!!!!

Rájöttél arra, HOGY A LÁTÁS ALAPJA A FÉNY!!! Ha van FÉNY van ÁRNYÉK is!! El kezdesz látni. Alaposabban szeműgyre veszed a türelmes Kavics modellt és kezded látni az alsó részén és a jobb oldalán finoman végighúzódó sötétebb részt és felső, fény által megvilágított tetejét. Kavicsod gondolatban lassacskán kidomborodik térben, kezded érezni a térbeli látás törvényeit és végleg kisétálsz a pálcikaember ábrázoló korszakból. Persze abból a korszakból nem árt megtartani a képzelőerőt, a dolgokra való rácsodálkozó képességet, a  szabadságot, a bölcsességet, a mindenfélét beskatulyázó gondolatok megnemlétét, az erőlködés nélküli figyelmet, valamint a dolgok elfogadását olyannak amilyenek.

Fenti eszmefuttatásaidat a látásról, a gyerekrajzokról, a művészi rajzról gyorsan megörökítenéd papíron is, így ismét előkapod a B-s ceruzát és rajzodat a harmadik fázisba lendíted át.

3. Ha a rajzod a harmadik képhez hasonít:
Nyitott szemmel jársz a világban
Nem azt rajzold amit tudsz, hanem azt amit valójában látsz
Belső motivációd a rajzolás iránt nagyon mély és erős (Ha még nem jársz művészeti iskolába gyorsan tedd meg. Ha már elhaladt a kor feletted akkor fejleszd magad művészeti szakkönyvek vagy internetes tanítóvideók segítségével.)
Ebben a fázisban bátran, de finoman, szórtan végigpöttyözöd a fény által meg nem világított részeket a kavicsrajzon. A kavics szélén, ott ahol az árnyékos rész találkozik a papír fehérjével, nem pontozod be nagyon erősen, a szélétől kissé bennebb néhány miliméterrel kezded el a besötétítést!!! Az erős szélek olyan érzetet keltenek, mintha a tárgy ki lenne vágva a papírból.

Meglátod a különbséget az árnyékos és a megvilágított részek között

Egy idő után hiába pöttyözöl lelkesen, látszólag nem változik semmi, így hát úgy döntesz, hogy beteszed a kavics papírra vetülő nagyon sötét árnyékát is, hogy az még jobban kiemelje őt.


4. Ha kavicsod a negyedik rajzhoz hasonlít:
Megnőtt benned a bátorság: figyelmesebb vagy, jobban meg is látod a dolgokat, és a pont inránti bizalmad is erős.
Kezded érezni, hogy a B-s ceruzával mennyire sötét és mennyire világos részeket tudsz kialakítani.
Bátran és erős önbizalommal sűrűre bepöttyözöd az árnyékot a kavics mellé. De mivel nagyon finom most már a látásod, azt is észerveszed, amit csak nagyon kevesen látnak: ez pedig a kavics árnyékos szélének (alja) legszéle és a nagyon sötét árnyékfolt között történik> a REFLEX, amely az alapról (papírról, asztalról) a modell árnyékos részére vetül, az árnyéknál világosabb finom rész.
Tehát ezt a szélet nem sötétíted be nagyon a kavicson. Ha kész vagy az árnyék berajzolásával akkor sokkal szembetűnőbb lesz a reflex, mint azelőtt.

Kipróbálod mennyire sötétre tudod bepöttyözni a legsötétebb részt
meglátod a reflexet

5. Ha az ötös fázisba léptél akkor már nagyon finom a látásod:
Hogy is ne lenne? Ha megláttad a reflexet, meglátod azt is, hogy az ányék nem egy merev, kartonból kivágott éles szélű sötét lemez, hanem finoman, puhán szóródik szét fokozatosan az alapon.
Az árnyék tehát két részből áll: van ÁRNYÉK és FÉLÁRNYÉK.
Az árnyék általában a legsötétebb egy rajzon, a félárnyék az árnyék körül végighúzódó kissé világosabb rész. Az alap anyagától függ az, hogy a félárnyék hogyan világosodik (néha puhább, szórtabb, máskor élesebb, vagy textúrált, botladozó).
Most már lazán bepontozod a félárnyékot is, a rajzod ettől veszít a merevségéből, de annál lezserebb lesz.

Felfedezed a félárnyékot is

Ha tehát rajzod az ötös képhez hasonlít már mindened meg van ahhoz, hogy nagyon profi művészi rajzot készíts: már tudod hogyan alakíts ki különböző finomságú foltokat eltérő pontsűrűséggel, ismered a fehér-fekete látás törvényeit, bátorság, önbizalom, helyes látás, meglátás, belátás

és így kilátás van arra is,

 hogy nagyon nagyon megjőjjön a kedved ahhoz, hogy eljátszadozz egy kicsit a pontocskákkal.

6. Rajzodat végül felemeled a hatos fázisba:
Most már lazán pöttyözöl (de nem hanyagul) a kavics megvilágított tetején is, mert időközben rájöttél arra, hogy nyugodtan lehet még sötétíteni, mert kavicsunk kissé sötétebb fajta, mint világosabb bézs, rózsaszín vagy világos okker társai.
Pöttyözöl és pöttyözöl lelkesen, a világosabb, a sötétebb, a mintás részeken, próbálod visszaadni azt amit látsz.
Néhány apró lyukat veszel észre a kavics felületén, ezeket kissé nagyobb ponttal jelölöd imitt-amott. Vigyázol arra, hogy szórtan pöttyözz és ne katonásan, jólnevelten sorakozzanak a pontok egymás mellet.
Rajzodról egyre jobban érződik, hogy a kavics kavicsból van: ez az ANYAGSZERŰSÉG.
Pöttyözés közben vigyázol arra is, hogy ne vesszőcskéket rajzolj, vagy hanyag karikákat, próbálsz megmaradni a pontnál, hogy lásd mit lehet belőle kihozni....és ki is hozod belőle a maximálisat. Addig adogatod a pontokat a kavicshoz, amíg úgy érzed, hogy sem hozzáadni, sem elvenni nem lehet a rajzból. Ez pedig azt jelenti, hogy elkészültél a legelső Rajzeskolás művészi rajzoddal!

Könnyedén bánsz a pontokkal, tudod, hogy nem lehet elrontani egy rajzot!!

Gratulálok, az első rajzod szuper lett!!! Mostantól a Rajzeskola igazi tagja, résztvevője vagy!! Rajzvilág kapuja mostantól nyitva áll előtted.

Nézz be a Rajzeskolába legközelebb is, mert még sok kincset tartogatok számodra a tarsolyomban.

Addig is figyeld a körülötted levő dolgokat: a fényeket, az árnyékokat, a félárnyékokat! Meglepődsz majd, hogyan ad formát a fény játéka a körülöttünk levő tárgyaknak, élőlényeknek.